Sziasztok lányok mindenkinek!

Mónikám1 öröm volt halgatnom olvasnom azokatt amikett irtál. Megmondom aszt amiről irtam arról a rokonról én továbra is úgy vesszem hogy nem történt semmi,de most jön az a nagy de,hogy nem is kell szólnom semit mert rájött,hogy megtudtuk,hogy neki járt a szája és amikor meglátt a földbe bujna szégyenletében. Úgy vagyok vele,hogy aki bünösnek érzi magátt az tőlem már bujhatt bárhovvá én már ojjan nem lesszek velle mint idáig voltam az biztos mert teljessen a szivemig hatolt amitt csinált,de szólok csak nálunk már nem jöhett aki kihordja amitt hal az maradjon othon ijjent soha nem tudnék csinálni ha tudtam volna már régg nem ez lett volna.Mónikám a mai napra visszatérve ez a nap az ÚRNAPJA elis döntöttem,hogy megyek a templomban máskor mindig vittem a körmenetkor a legnagyobb lobogótt,ojjan rosszúl ériztem magam leessett a vérnyomásom szédültem nagyon mondom a páromnak eszt nem hagyhatom ki a legszebb ünepp elmegyek majd ha nem érzem jól magam hazza telefonálok és jössz értem de végig kibirtam a gyónásig

Eszembe jutott Mai egyik korábbi twitcamja,amiben azt mondta,hogy már lenne is egy lehetőség,de az eltérne az eddig megszokottaktól és azóta sem történt semmi...Nem tudjuk mi miért történik,ezért jobb,ha továbbra is csak pozítivan szemléljük a dolgokat!!! És befejezésül Will egyik tweetje: Elég erősnek lenni elengedni(hagyni elmenni) és elég okosnak(bölcsnek)lenni várni azt,amit megérdemelsz(érte...)

Marika,millió puszi neked!!!Nagyon vigyázz magadra!!!És jó volt eltársalogni veled az "élet nagy dolgairól"...Nagyon örültem...

Szép vasárnapot mindenkinek!!! Sziasztok!!!

Az egész napom a hitben telt el és végül csodával végződött.Az Isten "megfizette" nekünk azt a kárt,amit a lopás miatt elszenvedtünk(a tettest nem találták meg) ill megjutalmazott minket azért,mert azon a napon a világi dolgok helyett(barkácseszköz)az Istent választottunk(Irgalmas Jézus kép).Hát...ennyi lenne az én kis történetem,amivel csak azt szerettem volna szemléltetni,hogy higgyük el,az Isten a mai napig működik a világban(Én veletek vagyok mindennap a világ végéig-szól az ígéret).A nap minden órájában,percében mellettünk van és beavatkozik az életünkbe,ha ez szükséges.De természetesen ehhez szoros kapcsolatban kell lennünk vele.Isten mindenki ajtaján kopogtat és csak rajtunk múlik,hogy beengedjük e őt vagy sem ill "kötelezettségek" is vannak,de ez egy hívő ember számára nem teher.És mindez persze nem jelenti azt,hogy megmenekülünk minden kereszttől,de Jézus azt is megtanította nekünk,hogy hogyan hordozzuk azokat.Ő is sokat szenvedett.Még keresztre is feszítették,de harmadnapra feltámadt.Mivel most van a hit éve,én kívánom minden hívő levyrronisnak,hogy tudjon elmélyülni még jobban a hitében,aki pedig nem ismeri ezt az utat,lépjen rá bátran a krisztusi útra.Csodálatos dolog.Nagyon megéri,hisz végsősoron az emberi élet végső célja nem más,mint az üdvösség elérése,minden más földi dolog csak múlandó...

Áttérve a kedvenceinkre...Marika,soha ne add fel a reményt,hogy egyszer(vagy akár többször is)még nézünk levyrronis novellát.A kedvenceink most kielégítik egyéni ambícióikat(gondolok itt elsősorban Maira.Hamarosan megy Brazíliába.Mondtam én,hogy jól jött neki a CCEA sikere és ő igyekszik is ezt kihasználni.Jól teszi...)és aztán jöhet a közös munka.

Mondom a testvéremnek:Én nem megyek be a belvárosba a templomba,mert nagyon esik az eső.Bőrig fogunk ázni.Ahogy ezt kimondtam,5 mp és hirtelen elállt az eső.Még a nap is kisütött.Egymásra néztünk,ilyen nincs-gondoltam.Bementünk a belvárosba,elmentünk egy-két helyre és aztán a templom előtt a testvérem felvetette,hogy miután imádkoztunk,menjünk el a közeli kegytárgyboltba szétnézni ill anyunak ajándékként vegyük meg azt az Irgalmas Jézus nagy képet,amit még korábban anyuval együtt  néztünk ki a boltban.Én fogadkozni kezdtem,hogy inkább ne,mert akkor a további vásárlásokra már nem lesz nálunk elég pénz.Hirtelen ránéztem a rózsafüzérgyűrűmre és észrevettem,hogy a közepéből hiányzik a kis Szűzanya kép.Megyünk a kegytárgyboltba-mondtam.A kis képet egyébként később a táskám egyik belső zugában,a cipzáron fennakadva megtaláltam.Megvettük a képet(új gyűrű),amiből egyenesen következett,hogy a továbbiakban már nem tudtunk minden eszközt megvásárolni,mert nem maradt nálunk elég pénz.Bementünk egy másik nagyáruházba.Feltűnő nyugalom szállt meg minket(én nem vagyok egy türelmes vásárló típus)...Nézelődtünk,vásárolgattunk.Odamegyünk a pénztárhoz.A hölgy még ott is húzta az időt.Egyszercsak megszólalt egy kis csengő.Ezt vártam-mondta.Mit várt?-kérdeztük magunkban.Gratulálok,önök visszanyerték a vásárlásuk összegét.Lányok,elmondhatatlan amit akkor éreztem,főként mert nem kis összegről volt szó.Még most is beleborzongok,ha rágondolok...Végül nagy boldogan a képpel,az eszközökkel és egy vásárlási utalvánnyal tértünk haza,amit később ugyanott levásároltunk,és így már nem a saját pénzünkön kellett megvennünk a még hiányzó eszközöket.

És bár ez egyesek szemében "bénaságnak",gyengeségnek,megfutamodásnak tűnik,valójában nem az.A legnagyobb bölcsesség,amit el lehet képzelni.Az erőszak csak erőszakot szül.Az emberekbe vetett bizalom...Nagyon nehéz,de ha nem bízunk másokban,hogyan várhatjuk el másoktól,hogy bízzanak bennünk?Érthető,hogy félünk a csalódásoktól,de a csalódásokat nem tudjuk 100%-ban kiiktatni az életünkből.Ezért is kell megtanulnunk kezelni az ilyen csalódást keltő helyzeteket.Nekem-mint ahogy már kiderült-ebben segít Jézus tanítása....

És a történet,amit korábban ígértem neked/nektek...Egy évvel ezelőtt betörtek hozzánk és nagy értékű barkácseszközöket vittek el tőlünk.Nagyon bántott minket a dolog,mert még soha nem történt velünk ilyen és nem is gondoltuk,hogy valaha is megtörténhet.Bejelentettük az esetet az illetékes hatóságnak ,el is indult az eljárás,de annyira szükségünk volt az ellopott eszközökre,hogy két hét elteltével úgy döntöttünk,ha megtalálják őket,ha nem,pótoljuk őket.Egy nap apukám,én és a testvérem elindultunk,hogy megejtsük a nagybevásárlást.Elöljáróban annyit tudni kell rólam,hogy amikor a közeli nagyvárosba beutazom,bármi is legyen a program,olyan nincs,hogy a kedvenc templomomba be ne menjek imádkozni.Most is készültem rá,hogy így fogok tenni,ezért már reggel betettem a táskámba a kis imafüzeteket,rózsafüzért,rózsafüzérgyűrű az újjamon.Befelé az úton nagyon unatkoztam,ezért hogy elfoglaljam magam,elkezdtem imádkozni(Isteni Irgalmasság rózsafüzére,Szent Sebek rózsafüzére).Így értünk el az egyik kiszemelt nagyáruházhoz.Amíg benn voltunk,hirtelen elkezdett zuhogni az eső.Amikor kijöttünk,még mindig nagyon esett.